2006    

Ulcisia Castra Museum

Szentendre (H)

international competition first prize

„Semmiből nem lehet absztrahálni!” [Barcsay Jenő]

HELY

Szentendre karakteres magjához közeli területen az egyik nehézség a hagyományos kisvárosi szövettől jelentősen különböző léptékű program elhelyezése, valamint a múzeum funkció önazonos megjelenése.

A szövetbe illesztésnek kezelhető az a módja, hogy az épülettömb jéghegy módjára csak keveset emelkedik ki a földből, de nehezen egyeztethető össze a múzeum társadalmi és kulturális hagyományokra alapozó igényével, mely a közösséget szolgáló épület esetén jelet kíván hagyni. A jel-szerűségre a belvárosi kapu szerepe is determinálja.

Ez a múzeum jel-funkció a kisvárosi szövetben, történelmi távlatban vizsgálódva, nem létezett. A középületekre jellemző módon a múzeumok is többnyire egy meglévő formát töltöttek fel új tartalommal, funkcióval. Majd a jelentésmódosulás követően idővel karakteres jegyeket magára öltve, önálló életet kezdett élni, mint ahogy a keresztény templom alaptípusai visszafejthetők az antik Róma vásárcsarnokaira, thermáira, a bazilikális rendszerre. A múzeumok esetében ez a folyamat felgyorsulva jelen korunkban hasonlóképpen tetten érhető, de a minták sokszínűsége miatt több irányban indult el, divergáló módon.

A kisvárosi szövetben a templom továbbra is betölti a kiemelkedő épület, jel szerepét, ez teszi alkalmassá arra, hogy átformálva, de gyökereiben nem idegen városi elemként, a kulturális tudatalattiban beazonosítható absztrahált múzeummá váljon. Ez az absztrakció természeténél fogva magán hordoz kortüneteket, de egyszerűségében a megalitokhoz hasonlóan kitűntetett jelentőségű, útjelző kíván lenni az időben, az időtlenné válás reményében.

A kiszolgáló épületek szerepüknél fogva nem azonosulnak a jellel, a főépülettel, viszont szerves együvé tartozásuk indokolt. A helyszín területének határán húzódó többsávos út éles vágással hatol a város húsába. Az ehhez való viszony kettős, kapcsolódni és elhatárolódni is kell egyszerre. Az előképekben az erdélyi szász erődtemplomok sajátos világa segít az ellentmondás feloldásában. A melléképületek az út felé kirekesztő, óvó, de egyben teret teremtő, a Farkasvár irányába nyitó és emberi léptékű piazzát hoznak létre. A térrendszer harmadik eleme, a múzeumtól északra eső udvar, a léptékváltást segíti, s miután csak a múzeumon keresztül közelíthető meg, sajátos intim zónát jelöl ki.

KERT

A koncepció részét képezik a fák. Az Ulcisia Castra területét vizuálisan egy egységben, parkosítva kellene kialakítani. Az épület keleti irányú arányos megjelenésében a nagy kert alkotta teresedés fontos tényező. Az ebben megjelenő új funkciókat lábakra állított pavilonokban elhelyezve, a pavilonokat stégszerű ösvénnyel összekötve egy vizuálisan áttört, egészében feltárulkozó kert jön létre. A könnyűszerkezetes pavilonok a feltáratlan helyeken mobilan telepítve, de a feltárt részeket is minimálisan érintve alkotnának a romokkal szerves együttest, ahol az épület  alá befutó fragmentumok is értelmezhetők maradnak, a kiállító terekben üvegpadlón keresztül bemutatva nem válnak zárvánnyá.

A mélygarázs fölé intenzív zöldtető kerül, a déli oldalon közparkként az északin a múzeumhoz kapcsolódva, középen a középre helyezett kút segítene a tér mikroklímájának kialakításában.

ANYAGOK

A Farkasváron kívül eső épületegyüttes anyagválasztásánál fontos szempont a nemesen egyszerű, lecsupaszított, homogén megjelenés, mely lehetővé teszi a lábazat, falak, mellvédek egységes megjelenését, s különböző távolságokból is ingergazdag vizuális és taktilis élményt ad.

A külső térlehatárolást Porotherm falak és kisméretű tégla adják, melyek felületét vékony rétegben síkra vakolják, így a tégla áttűnik, átüt a felületén.

A közlekedőterekben és a hidegburkolatú helyiségekben öntött padló, az irodákban ragasztott tölgy parketta készül. A belső falak közlekedői a külsővel azonos nyers felületek, a kiállító terek, termek, szobák fehérre festett felületűek.

FÉNYEK

A múzeum belvilágát karakteresen meghatározza a közlekedő rámpák orsóterét és a belső fény kürtőt átmosó fényzuhatag, mely a bazilikális felső világítási rendszerből árad. A kiállító terekben a mesterséges fény mellett helyenként indirekt természetes fényt is be lehet engedni, opcionálisan, kiállított anyaghoz alkalmazkodva, eltolható fallal megoldva az igény szerinti elsötétítést. (lásd. részletrajzot). Ez vonatkozik a legfelső szintre is, ahol a bazilikális bevilágító fényét az ablaknál lehet szabályozni; mindkét oldalt szabadon hagyva közvetlen fény, a déli oldalt leárnyékolva, szórt fényt lehet létrehozni, a teljes besötétítéshez mindkettőt le kell határolni.

A –1. szintre kerülő kiállítások felülvilágítót kaptak, melyek a földszinti padokkal egy rendben állnak.

A műhelyházban a felülvilágító fény-kürtők segítenek a műhelyek kellő bevilágításában. Ahol a szabályozást lamellás árnyékoló szerkezet adja.

Az ablakokra textil rolettát terveztünk.

FUNKCIÓK

A kiállító tereket mobil válaszfalak tagolják, melyeket használatára a különböző szinteken egy-egy alaptípust mutatnak a tervlapok, ezek szabadon variálhatók.

A két pinceszinten 450 gépkocsit befogadó mélygarázst helyeztünk el, melyhez lépcsőházak és liftek vezetnek le. Így a gépkocsival érkező mozgássérültek számára is akadálymentes a közlekedés.